A Tel Aviv piacán történt öngyilkos támadás után

1.

Egy kedves barátom írt, hogy kifejezze sajnálatát, és megkérdezze, jól van-e a családom.

Az az igazság, hogy ritkán járok piacra. Időrabló elfoglaltsággá vált.
Olyankor szállok buszra, amikor az öngyilkosságra hajlamos emberek éppen alszanak vagy pihennek.

Ha személyesen engem keresne valamelyikük, kerti szerszámokkal felfegyverezve kellene idejönnie, és segíthetne a növényeim gondozásában: előbb az üzlet, aztán a szórakozás…

2.

Elborzaszt, hogy a Manipulátorok elég kegyetlenek voltak ahhoz, hogy egy 16 éves srácot alkalmazzanak, hogy már olyan mélyre süllyedtek, hogy megerőszakolt nőket használjanak fel.
Mialatt úgy tesznek, mintha törődnének Arafat életével.
Talán az a gyerek, ha meghagyták volna az életét, vezetővé vált volna, tanárrá, valami nagy dolgot tehetett volna. Vagy csak élvezte volna az életet, az egyszerű életet, ha nem is Suha gyermekei szintjén.

Ki jogosítja fel őket erre, hogy merik egy Mindenható Isten szerepét eljátszani, és feláldozni a többieket, a gyengéket és gyámoltalanokat? Ez istenkáromlás.
Úgy látszik, másként értelmezzük a Bátorság fogalmát.

3.

Az erőszak minden áldozata a családomba tartozik, Tel Avivban, Ramallahban, bárhol a világon.

A kertemben nyíló valamennyi virág az életet ünnepli.
Sokat kell még tanulnunk a természettől. Csak arra van szükség, hogy kinyissuk a szívünket.

Aki így tesz, azt a Manipulátorok megbélyegzik: Naiv.
Míg mi még csak meg sem bélyegezhetjük őket: Vakok.
Szörnyű tetteiket nyitott szemmel hajtják végre.
Csak a szívüket zárták le egy vasretesszel.
Hát én naiv maradok. És a szemem nyitva.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Angolról fordította: Andi