Rózsaszín lapok

Részlet a "Szodot"-ból (Egy szerető-minyan)
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Ronen tévét nézett az ölembe kucorodva. Hirtelen így szólt:
- Falat kellene építeni köréjük.
- Kik köré?
A gyermek elhallgatott, mintha olyan tudást fedett volna fel, amelynek megértéséhez még nem vagyunk elég érettek, mintha szégyent hozna a szüleire. Miután végetért a záróceremónia vetítése is, megkérdezte: - Befejezték már a gyilkosságot?
Ahelyett, hogy azt kérdezte volna, vége van-e az olimpiai játékoknak.
Körbeszaladt a lakásban, és így kiabált: - Kozo Okamuto!
- Kozo Okamuto gyilkos volt. Többé nem él itt velünk, rendben van? Megbüntették.
- Anya, eszembe jutott az álmom. Elmondom neked, és te leírod.
- Jó.
- Elsüllyed egy hajó. A mentőcsónak is. De a rúdja (a torony) ott a tenger közepén. Te és Apa gyorsan futtok a vízben. Harcolok egy katonával. Ennyi. Van egy ötletem! Másoljuk át az álmaimat a lapokról egy füzetbe!
- Egy füzet az álmaidról?
- Igen. És az életről is csinálunk egy füzetet.
- Hogyan?
- Mint ahogy Isten teszi az Engesztelés Napján. Mondom, és te írd:
Itzik még nem halott
Einat halott
Yossi megsebesült
Az unokatestvérem, Yossie még nem sebesült meg, és még nem halt meg
Én nem haltam meg
Te nem haltál meg
Apa nem halt meg
Yonit nem halt meg
Ennyi

Mikor valaki megsebesül, kihúzzuk, és ha majd meggyógyul, újra beleírjuk.

(c) 2003 All rights reserved to Corinna Hasofferett

Angolról fordította: Andi

„Ahogy a kiváló íráshoz illik”

A „Sodot”, Corinna regénye - egy olyan íróé, aki csak a keresztnevét árulja el nekünk - igazán fondorlatos mű. Kiderült, hogy a „Sodot” a harmadik könyve, és az első majdnem harminc évvel ezelőtt jelent meg.

De az érdeklődés Corinna iránt nem csak a személyazonosságára terjed ki. Éppen ellenkezőleg, a Sodot érdekes könyv, nem mindennapi, és valóban kiváló.

Az első dolog, amivel szembe találjuk magunkat, Corinna egyedi nyelvezete. Megkockáztatom, hogy az olvasó nem fogja azonnal megérezni ezt az egyediséget, hiszen a könyv köznapi héber nyelven íródott, nagyon eleven, és kétségtelenül ismerős.

A könyv teljessége kitér előlünk. Több tíz oldalt kell elolvasni ahhoz, hogy megértsük, miben áll Corinna nyelvezetének hatása.

Teljesen szókimondó héberségével, látszólag nagyon egyszerű, rövid mondataival, amelyekben általában nincsenek félreszólások, hozzátoldások vagy megszorítások, Corinna képes megérinteni az olvasó szívét, és a szemei elé tárni egy életképes valóságot és határozott állásfoglalást.

A stílus az egész könyvben Corinna céljait szolgálja. Valójában ez az egyetlen állandó elem. A „Sodot” rendkívül modern regény, töredékekből, vázlatokból és történetekből épül fel, míg a történet nézőpontja és a narrátor érzékelése állandóan eltolódik.

A tömör nyelvezet, amely az egész könyvben uralkodik, lehetővé teszi, hogy Corinna az általánostól az egyedi felé mozduljon, a nagyszabású képtől az apró részletek felé, a tárgyilagos drámától az egyéni színezet felé. Ez nagyon hatásosan érvényesül, és Corinna sikeresen uralkodik ezen az eszközön az egész könyvben.

A „Sodot” izraeli emberek napjainkban megesett történeteit meséli el; a nemzeti eseményekről szól, amelyekbe ezek belefonódnak, és a személyes körülményekről, amelyek nincsenek mindig időhöz és térhez, vagy a „helyzethez” kötve, bár soha nem is lehetnek ezektől teljesen függetlenek. A narrátor - aki nem csekély változáson megy keresztül, míg a könyv végére érünk - a prizma, amely fókuszába gyűjti mindezeket az embereket, színhelyeket és történeteket.

Corinna tudatosan teremt távolságot, és mégis szavatolja a tiszta látványt. Ő vezeti keresztül a narrátort a sokrétű izraeli valóságon, de ugyanúgy mindig kívülről szemléli azt.
Különválik a narrátortól, akit teremt, és a narrátor jól elkülönül minden egyes szereplőtől, helyszíntől és helyzettől, amellyel kapcsolatba kerül.

A könyv álomszerű hangulata beburkolja az olvasót. A mérsékletesség, az irónia, a szikra, amely tudatában van önnön létezésének, de jól megbújik: mindezek Corinna könyvének elolvasását egyedi és közvetlen találkozássá teszik, ahogy az egy kiváló íráshoz illik.

© Ioram Melzer Literature & Books, Ma'ariv 18.10.02

~~~~~~~~~~~~~~

Ioram Melzer köztiszteletben álló izraeli író, műkritikus és fordító.

Angolról fordította: Andi

A Tel Aviv piacán történt öngyilkos támadás után

1.

Egy kedves barátom írt, hogy kifejezze sajnálatát, és megkérdezze, jól van-e a családom.

Az az igazság, hogy ritkán járok piacra. Időrabló elfoglaltsággá vált.
Olyankor szállok buszra, amikor az öngyilkosságra hajlamos emberek éppen alszanak vagy pihennek.

Ha személyesen engem keresne valamelyikük, kerti szerszámokkal felfegyverezve kellene idejönnie, és segíthetne a növényeim gondozásában: előbb az üzlet, aztán a szórakozás…

2.

Elborzaszt, hogy a Manipulátorok elég kegyetlenek voltak ahhoz, hogy egy 16 éves srácot alkalmazzanak, hogy már olyan mélyre süllyedtek, hogy megerőszakolt nőket használjanak fel.
Mialatt úgy tesznek, mintha törődnének Arafat életével.
Talán az a gyerek, ha meghagyták volna az életét, vezetővé vált volna, tanárrá, valami nagy dolgot tehetett volna. Vagy csak élvezte volna az életet, az egyszerű életet, ha nem is Suha gyermekei szintjén.

Ki jogosítja fel őket erre, hogy merik egy Mindenható Isten szerepét eljátszani, és feláldozni a többieket, a gyengéket és gyámoltalanokat? Ez istenkáromlás.
Úgy látszik, másként értelmezzük a Bátorság fogalmát.

3.

Az erőszak minden áldozata a családomba tartozik, Tel Avivban, Ramallahban, bárhol a világon.

A kertemben nyíló valamennyi virág az életet ünnepli.
Sokat kell még tanulnunk a természettől. Csak arra van szükség, hogy kinyissuk a szívünket.

Aki így tesz, azt a Manipulátorok megbélyegzik: Naiv.
Míg mi még csak meg sem bélyegezhetjük őket: Vakok.
Szörnyű tetteiket nyitott szemmel hajtják végre.
Csak a szívüket zárták le egy vasretesszel.
Hát én naiv maradok. És a szemem nyitva.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Angolról fordította: Andi

Ma este láttam a Fahrenheit 9/11-et

Az utcára kiérve egyszerre több kérdés szállta meg gondolataimat és érzéseimet:

1.

Hogy lehetséges, hogy egy katona halálát telefonon közlik a szüleivel? Izraelben a hadsereg legalább két embert küld, közülük az egyik általában orvos.

A filmben az anyát telefonon értesítették. Éppen teljesen egyedül volt otthon. Az egyetlen, amibe kapaszkodni tudott, egy asztal lába volt.

A film elején ifjabb Bush azt mondja, egy elnöknek nem kell egyfolytában a hivatalában lennie a Fehér Házban - ott van a fax, az e-mail, a telefon.

Úgy tűnik, az USA nem rendelkezett a rövidlátó szülők e-mail-címével vagy faxszámával. Akkor küldhettek volna nekik egy Incredimailt, virágokkal, és egy animációval, amelyen a halott fiú búcsút int, zenei aláfestéssel, az elnök forró és emberi, saját kezű aláírásával.

Micsoda meggondolatlanság a szülők részéről.

2.

Mivel az USA szinte itt van az utca túloldalán, és napról napra közeledik, muszáj volt összevetnem a film minden egyes sorát és képét az izraeli valósággal.

Sok filmünk van, főleg az utóbbi időben, amely egyetlen eseményt, tapasztalatot ír le. De még nem sikerült felfedeznünk azt a mintát, ami az elmúlt ötven évben folyton ismétli önmagát, itt az én országomban, Izraelben. Ugyanaz, ami az Egyesült Államokban folyik, vagy bárhol, ahol a pénzt hatalomra váltják, a hatalmat pénzre, és a könnyen rászedhető, becsületes Akárkiből élnek meg, akit vak bizalomra nevelnek.

Micsoda kölcsönös bizalom: X állampolgár bízik a vezetőinkben, a vezetőink pedig X állampolgárban bíznak.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Angolról fordította: Andi